Így igaz, vágyom utánad.
Ejtem, elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem azt,
mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.
...rég: Ó mily Egy voltam.
Semmi engem el nem árult
és nem szólított.
Mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.
Ám e lassú párhetes tavaszban
engemet a néma öntudatlan évről
most letörtek könnyedén.
Összezárva langyos, árva létem
most valaki tartja kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.
No comments:
Post a Comment