Ady Endre: Haza...

Én Istenem, de szomorú utazás lesz. Úgy reszketek, félek tőle, Mintha nem is hazamennék, Hanem messze idegenbe, Egy szomorú temetőbe... Abban a kis fehér házban, tudom én jól, Csak nagyobb lesz majd a bánat. Hogyha tudnák, mivé lettem, Gyöngéd szóval nem hívnának, Előre elsiratnának. Szegény anyám zokogott a búcsuzáskor. Sáppadt arcát most is látom... Nem maradtam. A világba Kergetett sok büszke álmom... S eltemettem ifjuságom... Én Istenem, de szomorú utazás lesz. Úgy reszketek, félek tőle... Miért nékem hazamenni?... Az én utam nem hazavisz, - Egy szomorú temetőbe...